Megvan az a rész a filmből, amikor a Lázadók kitalálják, hogy egy korélliai korvettet használva tolnak neki egy működésképtelen csillagrombolót egy másiknak, ezzel kiiktatva azt is? Na, pontosan ilyen a Rogue One: van benne némi jó ötlet, baromi látványos, meghal egy rakás ember - és egy katasztrófa. 

Rogue One kritika egy filmkockán

Star Wars filmet én még nem utáltam ennyire. Nem, még az előzmény részeket sem. A prequel trilógia szimplán borzalmas, ez a film azonban úgy rossz, hogy egyrészt nagyon könnyen jó is lehetett volna, másrészt ettől függetlenül rajongók milliói imádják és a modern Star Wars filmek kritika felett álló csúcsának gondolják. Én már a moziban is nyögtem a film felétől kezdve és teljesen megzavarodva hallgattam a teremből kifelé, hogy mindenki dicséri körülöttem. Ezen az érzésen a mostani második megnézés sem segített, több időt pedig nem szeretnék szánni rá.

Hogy valami jóval kezdjem: a film tényleg látványos. Az utcai harc a film felénél és a végső ütközet kifejezetten jól néz ki, meglátszik rajta a werkfilmeken sokat mutogatott szakértelem, tényleg nagyon rendben van. A problémák ott kezdődnek, hogy ha a sztori lapos, a karakterek meg nem érdekelnek, akkor az akció is megmarad látványosságnál.

Kezdjük a sztorival. Az alapötlettel lenne a legkevesebb probléma, engem is megetetett anno: egy rakás rosszfiú, akik a legjobb kém- és/vagy heist-movie (á lá Ocean's Eleven) megidéző módon betörnek a szuperbiztos Birodalmi bázisra és megszerzik a szupertitkos terveket. Közben nagyon valósághű és gritty az egész, a Lázadóknak megismerjük a terrorista-szerű oldalát és a háború rossz, ééértem? Engem pont nem zavart volna, hogy ismert volt a végkimenetel, hiszen az lett volna az érdekes, hogy hogyan szerzik meg azt a floppyt, amit Leia később R2-D2-be gyömöszöl. 

Ilyennek kellett volna lennie

Az egész ott bukik el, hogy az erőszakosan unalmas és érdektelen karakterek ezt az alapból sablonos, de jó sztorit brutálisan rángatják le a szakadékba. Ha még egyszer meghallom, hogy valaki Rey hallatán Mary Sue-t emleget, miközben ajnározza Jynnt, sugárvetővel fogom dedikálni a hátát. Aki nem tudná, Mary Sue az a női karakter, aki "nagy mértékben idealizált, sokszor tökéletes, általában nagyon fiatal vagy alacsony rangú személy, aki valószerűtlen módon sikeres mindenben, sokszor ő menti meg társait" (kösz, Wiki). Rey brutálerős, oké, de legalább van egy karaktere mellette, vannak álmai, története, céljai, motivációja. Jynn annyira üres, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy fancfic író találta ki. Minden, amit "tudunk" róla, a szánkba van rágva, az egyetlen valós karakterépítő jelenet a film legeleje, a szülei elvesztése. Utána állítólag Saw Gerrerránál nőtt fel (amiről csak mesélnek), kemény bűnöző lett (amiről szintén csak mesélnek), és egy igazi zsivány, aki csak magáért és a saját túléléséért küzd - aztán a film nagy részét azzal tölti, hogy a Lázadásnak segít és feláldozza magát a végén. Ami lehetne egy karakterív, csak miután legelső olyan jelenetében, ahol önszántából csinál valamit (és nem csak viszik, mint egy zsákot), kiment egy kisgyereket a csata közepéből, nem igazán látjuk az előzményt, ahonnan lehetne fejlődni. Apropó, zsák - az megvan, hogy Jynn a filmben szinte egy döntést sem hoz meg önállóan? Nézzük végig: a Lázadók kimentik, aztán elviszik Saw-hoz, mert ismeri, aztán elviszik Galenhez, mert ismeri, aztán Cassian ráveszi, hogy legyenek zsiványok, aztán együtt küzdenek, aztán vége. Jynn bólogat, több-kevesebb kedvvel megy, néha beszél a reményről. 

Cassiant sajnálom. Szintén csak annyit tudunk meg róla, amit elmesél, bár legalább a film elején látjuk, hogy tud könyörtelen is lenni. Az a véletlenül kiesett mondat a száján, miszerint 6 éves kora óta ezt csinálja viszont annyival többet elárul róla. Miért nem ezt látjuk? Nem lenne ez sokkal érdekesebb, mint egy nő, akit rángatnak mindenhova? Egy ilyen sztorival lehetne igazán elmesélni ezt a történetet: egy terroristaként felnevelt gyerek, aki megszállottan, saját és mások életét nem féltve küzd a jó ügyért, esetleg civilek is áldozatul esnek, mert a Birodalmat támogatják a munkájukkal... a Lázadás árnyoldala, amit mindenki belelát ebbe a filmbe, annak ellenére, hogy legfeljebb ködösen utalgatnak rá, látni nem látjuk (Saw-ról is csak mondják, hogy huhh, ő már aztán nagyon szélsőséges, még a Lázadók is szakítottak vele, aztán annyit látunk, hogy egy birodalmi konvojt támad meg, ami aztán tényleg extrém!!!).  Persze ez már messze lenne a Disney komfortzónájától, szóval ment is az ukáz az egyik bizottságtól a forgatókönyvíró-bizottságnak: óvatosan srácok, legyen kicsit sötétebb a film, de azért ne menjünk vele messzire, mert a végén még nem lenne egyértelmű egy ötévesnek is, hogy a Lázadók a feddhetetlen jófiúk. 

Diego Luna arca, amikor megmondták neki, hogy nem ő lesz a főszereplő

A többiekre nem érdemes sokat vesztegetni, másodszorra sem sikerült megtanulnom a nevüket (bevallom, Saw nevét is kikerestem). A vak harcos templomőr minimális Erő-érzékenységgel érdekes adalék, de egysíkú és nem tesz hozzá semmit a sztorihoz - ki lehet próbálni, tekerd át a részeket, ahol benne van, semmiről nem maradsz le. Ő is valamit mesél magáról, itt már nem figyeltem annyira. A barátja még az egy dimenziót is nehezen éri el, menő az ágyúja, ezen kívül szerintem semmit nem tudunk meg róla. Volt egy dezertált birodalmi pilóta is, akinek legalább volt annyi szerepe, hogy előremozgatta a sztorit, meg hasznos volt később űrhajót vezetni. Saw önfeláldozásánál hangosan felröhögtem, annyira felesleges volt. "Nem futok tovább, szembenézek a sorsommal, meneküljetek", miközben közeleg a homoklavina. Legközelebb valaki nem fogja hagyni, hogy fuldoklás közben kimentse az úszómester, és rákiabál, hogy szaladjon inkább törölközni. 

Hogy ismét valami jót említsek: a másik tábort erősítő Krennic igazgató a legmenőbb birodalmi arc valaha. Laza, kellőképpen elbizakodott, könyörtelen, minden szó úgy esik le a szájáról, hogy teljesen elhittem, hogy Ben Mendelsohn szabadidejében tömegpusztító fegyverek gyártásánál supervisorkodik. Éppen ezért annyira borzalmas, hogy nem ő lett a főgonosz. Tarkin kormányzó - illetve szegény Peter Cushing - halálból visszarángatásával a Zsivány Egyes nekifutásból ugrott fejest az uncanny valley-be, és visszhangzó csattanással állt bele arccal az aljába. Egyébként majdnem jól sikerült nekik, mert az elején csak a tükörképét mutatták, már majdnem elégedett voltam vele, aztán megfordul és... csatt. Aztán miután kimásztak belőle, a film végén még ugranak egy hátraszaltót vissza a fiatal Leia-val, ami Carrie Fisher halálával még kínosabbá vált, mint eredetileg. 

Tarkin és őt megillető helye az uncanny valley mélyén

Még ha nem is úgy nézne ki Tarkin, mint egy megszállt viaszbaba, akkor is felesleges lenne a jelenléte, hiszen Krennicnek tökéletes motivációja és megfelelő hatalma van fő antagonistának lenni. Nyilván nem szeretné, ha ellopnák a terveket, hiszen az ő projektje az egész, és senki sem vitatta volna tőle egy erődemonstráció szükségességét, főleg a Lázadók szeme láttára. Hogy a második felére egy főnökével veszekedő, frusztrált, bizonyításmániás középvezetőt csinálnak belőle az legalább akkora elvesztegetett lehetőség, mintha Han Solo interplanetáris buszsofőr lenne.  

De van Tarkinnál sokkal szörnyűbb jelenlét is a filmben. Igen, Darth Vader. Az a két jelenet, amiben szerepel, nagyobbat rombol a filmen, mint az összes Halálcsillag együtt a galaxisban. Az eredeti trilógiában Vader minden megszólalásával fenyegető volt, itt pedig poénkodik? A film végi kaszabolása pedig NEM MENŐ. Tudom, tudom,  jól néz ki, meg "apááám, azt láttad, amikor..." de tévedsz, nem menő, nem laza és egy teljesen elhibázott lépés volt az összes résztvevőtől, hogy ez a jelenet a végső filmbe egyáltalán bekerült. Tapsoltál volna, ha úgy ér véget a Becstelen brigantik, hogy Hitler egy géppuskával halálra lő mindenkit? Ennek a jelenetnek borzasztónak kellett volna lennie, hogy mutassa a kilátástalanságot és a hatalmas akadályt, amivel a Lázadóknak szembe kell nézniük, a sok hülye meg úgy ujjong, mintha Jar Jart kínoznák. 

Miről beszéljünk még? A helyszínek totál eldobhatók, kiírják éppen, hogy melyik random bolygón játszódik az aktuális jelenet, de a Yavin IV-en kívül (amit ugye már láttunk máshol), mindegyik felejthető. Szép-szép, de egyik sem annyira magával ragadó és emlékezetes, mint bármelyik trilógia bármelyik bolygója. Az új hajók, meg rohamosztagos egyenruhák menők, asszem? Nem dobok hátast tőle, de azért jó, hogy ilyenek is vannak. 

Talán a Red Letter Media kritikájában fogalmazták meg a legjobban: ez egy rajongói film, rajongóknak. Beleraktak mindent, amire az egyszeri fan emlékszik az eddigi élményeiből, hogy tapsikoljon, amikor meglátja örömében. C-3PO és R2-D2 5 másodperces beköszönésénél majdnem kimentem a teremből, Leia-nál szintén. Kell bele még pár AT-AT lépegető, mert az félelmetes (persze a készítők nem értik, hogy a Hoth-on miért volt az, de biztos itt is az lesz, meg majd örül neki a nép), meg szedjünk elő 40 éves felvételeket a Vörös egység bejelentkezéséről, hogy ott is örömködhessen minden nerd. Komolyan nekem volt kellemetlen az egész, vártam, hogy mikor kap a rendező arcidegzsábát a kikacsintásoktól.  

A Rogue One megpróbált új és más lenni a saga közepén, ami mindenképp dicséretreméltó próbálkozás, de nem mert eléggé különböző lenni ahhoz, hogy valami igazán újat és érdekeset mutasson. Nem lett belőle a Star Wars-univerzum Ryan közlegénye, Közönséges bűnözőkje, vagy Bond-filmje. Egy lapos és érdektelen fan-fiction, amit éljenzés helyett jó lenne, ha mindenki csendben elfelejtene. 

5/10

Ugyan több hónap is eltelt már, hogy megnéztem moziban a DC legutóbbi remekművét de még mindig heves érzelmeket vált ki belőlem, ha előjön témaként.

A filmből csak néhány főbb jelenetet emelnék ki, ami említésre méltó vagy éppen végképp kiverte nálam a biztosítékot. Ennek egyik oka, hogy nagyon hosszú lenne a filmmel egészen aprólékosan foglalkozni, bár való igaz, hogy bőven van mit kritizálni benne. Ott vesszük fel a fonalat a Justice League-nél, ahol a Superman vs. Batman filmet abbahagytuk. Nyilván kivel kezdődik a film, ha nem Supermannel. Mit szeret a világban a legjobban? Hát az embereket, majd újra végigvezet bennünket a Batman vs. Superman utolsó főbb mozzanatain. Ez egy nagyon jó elképzelés, mert nagyon jól sikerült az a film is, nem? Oh wait... Megpróbál a film erős ellentétet felmutatni a korábbi Superman által őrzött, hellyel közel rendben lévő világ és a mostani Superman nélküli "őrület" között. Azért mondom, hogy próbál meg, mert annyira amatőr módon próbálja ezt elérni, hogy az valami elképesztő. Életemben először tényleg azon gondolkodtam a moziban ülve, hogy felállok és kisétálok a filmről, annyira fostalicska volt az egész. Szóval ott tartottunk, hogy rengeteg szó esik róla, hogy meghalt a remény, nincs Superman, próbálva elültetni az ember fejében, hogy ilyen borzalmas és szörnyűséges még aztán sosem volt a világ. Igaz, hogy erről rengeteget beszélnek, de hiteles bemutatás hiányában ezek csupán üres szavak maradnak. Elhiszem, hogy nagyon rossz irányt vettek a dolgok vagy közeleg a világvége de igazán segített volna, ha ennek képi illusztrálása nem csupán rablásban és zöldséges stand felrúgásában merül gyakorlatilag ki.

Lois Lanet is mutatják persze, az álmát Supermanról, azt hogy mennyire nehéz neki most és mennyire nem megy most neki az újságírás. Ez aztán meglepő fordulat, igaz? Végülis az egész újságírói tehetsége gyakorlatilag abban merült ki, hogy Supermanról írt. Hihetetlen érzékkel mindig kinyomozta épp hol van Clark vagy éppen mit tett. Atyaég, hát csak keresem a szavakat... Micsoda tehetség valóban! Most hogy nincs Superman, tényleg elképesztő, hogy nem tud írni. Amy Adams mint Lois Lane katasztrófa. Bárgyú, naív, unalmas és rendzseresen olyan megmozdulásai vannak, hogy csak fogom a fejem. Határozottan támogatnám, ha átkeresztelhetnénk őt Lois LAME-re.

Persze amint összeáll végre a Liga, csak elérkezünk arra a pontra szép lassan, hogy visszahozzák a halálból Supermant. Persze Supermannél félrecsúszik valami és kishíján kinyírja az újonnan összeeszkábált kiscsapatot. Hú és ezt figyeljétek, ki az aki tud segíteni itt egyedül? Igen, hát persze, hogy a csodálatos és rendkívül intelligens Lois. Van pár nagyon izgalmas jelenet arról is, amikor Clark és Lois romantikázik kicsit. Meg örül picit Superman édesanyja is, hogy él a fia. Annyira mű és minden kreativitás nélküli ez a pár jelenet is. De legalább látványos, nem? Ha más már nem megy Zack Snydernek, legalább ezt kipipálhatjuk.

De visszatérve: miután nem kifejezetten úgy sikerül Superman feltámasztása, ahogy arra  a csapat számított, belső feszültségekkel vezérelten indulnak megmenteni a világot a pusztulástól. Itt egyébként és Supermant feltámasztását megelőzően kifejezetten szórakoztató pár jelenetnek lehetünk végre szemtanúi. Ritka kincsek ezek a jelenetek ebben a filmben, úgyhogy érdemes ezeket elraktározni! Továbbra is érdekes az egymás csipkelődésével és oltogatásával tarkított bimbózó románc Wonderwoman és Batman között. Flash pedig határozottan szórakoztató jelenség. Bár kénytelen vagyok megjegyezni azért, hogy Spiderman koppintás megvan erőteljesen. És itt főleg arra gondolok, ahogy viselkedik mikor Batman megérkezik a kis "bázisára". Copy paste Tonyval való találkozása Peter Parkernek. Aquamannek is van egy jó jelenete, hála Wonderwoman ostorának. Cyborg viszont sok vizet nem zavar azonkívül, hogy gyakorlatilag mindenki bizalmatlan vele szemben. És ugyan töröm nagyon a fejemet, de sajnos egyetlen jó jelenet sem jut eszembe, ami Clarkhoz vagy Loishoz kötődne. Egyszerűen Supermanből nem tudnak érdekes, bármilyen szinten is szórakoztató hőst kihozni. Loist meg szerintem hagyjuk...

Mire Supermannel végre kiegészül a csapat addigra Steppenwolf a 3-ból 2 anyadobozt már megszerzett. Nevetségesen és irreálisan könnyen ugye, de azért az övé mindkettő. És akkor jöjjön egy kis problémázás: 1.  Kevés a  háttérinfó Steppenwolfról 2. Nevetséges, hogy ennyire 0 felvezetés esik az anyadobozokról is. Seriously? Gyerekek, ezt baromi jól meg lehetett volna csinálni. 3. Őszintén nem értem Batman miért nem azzal a Batmobillal megy, mint amit a Superman elleni harcnál is használt. Tudom, túl logikus lenne. Fuck logic, de tényleg. 4. Hihetetlenül nevetségesen lett megoldva szerintem az, ahogy "végeztek" gyakorlatilag Steppenwolffal. Főleg ha ebbe belevesszük, hogy a képregényeknek megfelelően nemcsak hogy halhatatlan Steppenwolf, de vígan el is tudna pl. bánni Supermannel.

Ami pozítivumként a DC számlájára írható, hogy nagyon jól megalkotta Wonderwoman karakterét. És a nagy szó az, hogy ezt a Justice league-ben sem sikerült elcseszniük. Ki lehetne hozni ebből messze többet, de el kell ismernem, hogy ő az eddigi legjobb női szuperhős és ebbe belevettem a Marvel felhozatalát is a női szuperhősökből. Bár borzalmasan gyenge az első fele a filmnek, az egyik legjobb jelenet, amikor és ahogy megmenti a robbantásnál a túszokat Wonderwoman. Ugyanakkor muszáj megemlítenem, hogy ugyan az egyik kedvenc szuperhősöm lett, még mindig kevés az a személyiség, amit beletoltak eddig a karakterébe. Mindemellett számomra kegyetlen nagy bullshit az, hogy amiatt nem áll bele úgy helyzetekbe, mert kvázi fél vagy nem tudja hogy hogy kéne felnőni a szerepre. Ugyanmár, Wonderwomanről beszélünk. Csak azért, hogy fényezzük Supermant, miért kell lehúzni a többi hőst?!

Nagyon sokat segít a film pozitívabb megítélésében Batman közreműködése is a filmben. Ben Affleck szerintem baromi jól hozza Batman karakterét. Nem is merek belegondolni, hogy milyen lett volna egy Batman nélküli Justice League. Poénból lehet összevágok majd egy Igazság ligáját, amiben Batman minden jelenetét kivágom. Bár valószínűleg kegyetlen unalmas lenne ezesetben még inkább a film.

Najó de mi az ami baromira felhúzott Batmannél?

Valaki mondja már el, hogy miért kell így beleerőszakolni minden egyes megmozdulásába, hogy mennyire is hiányzik Superman? Értem mi a szerepe Supermannek a történetben és az elejétől fogva egyértelmű, hogy kell Superman, hogy helyrerázza a dolgokat és vissza fog térni, mert vissza fog térni és a DC létezni sem tudna nélküle. De muszáj ezt ennyire elképesztően erőltetett módon és idegesítően csinálni? ÉS ha már erőltetett módszerről és Batmanről van szó, valami vicc, ahogy a videó felvételek alapján megkezdődik Flash, Aquaman és Cyborg személyazonossága és holléte utáni nyomozás. 

Persze nem kell nagy energiabefektetés hogy az ember képben legyen azzal kapcsolatban, hogy kik is azok, akikkel bővül a Liga. De nem lehetett volna esetleg picivel több háttérinfóval szolgálni róluk? Tökjó, hogy Batman azon van, hogy összekovácsoljon egy csapatot, de azért nem lett volna itt szükség mégis többre mondjuk mielőtt kibővítjük a bagázst Flash-el, Aquaman-nel vagy éppen Cyborggal? Már csak azért is hogy szinesítsék a filmet ezzel? Igen, tudom, hogy hamarosan kijön a moziban a különálló Aquaman, Flash és Cyborg film, de ezt a koncepciót egyszerűen nem értem. 

Mégis, milyen dimenzióban tünt az jó ötletnek, hogy ezt így, ilyen sorrendben implementálják?!

Ennyi erővel akár lehetne az is a sztori, hogy Batman megnéz egy videót a Pindúr Pandúrokról és a nyomukba ered, hogy összeállítsa az Igazság Ligáját, amibe beveszi őket. Pont annyi szó esett róluk is, mint Flashről, Aquamanről vagy Cyborgról. Tudom és értem, hogy próbálják felvenni a lépést a Marvellel, de srácok, ezt nagyon nem így kéne csinálni. 

Ami talán a legjobban zavar ebben a filmben, hogy nagyon is megvolt benne a potenciál. Ám sajnos ezt nem sikerült kellőképpen kiaknázni. Lehet én vártam sokat a DC-től a Wonderwoman után, de valami nevetséges volt, amit itt kiadtak a kezeik közül. A film első fele gyakorlatilag kuka, majd ezt ellensúlyozva próbálnak mindent besűríteni a film második felébe. Ebben valószínűleg erőteljesen közrejátszott a rendező személyében történt változás. Nem, nem akarok ujjal mutogatni, de van egy olyan érzésem, hogy Zack Snydernek tulajdonítható a pusztán látványgazdagságra helyezett fókusz és a lassúcska, eseménytelen része a filmnek. Amiből aztán Joss Whedon sok mindent nem tudott már kihozni. Bár a sztori maga egész érdekes volt, annak kidolgozása már bőven hagy kivetnivalót maga után. A film első etapjában tapasztalt unalmas állóvizet egy telezsúfolt és összecsapott folytatás követett. A legszomorúbb tényleg az, hogy ebből akár egy jó film is lehetett volna.

A decemberi Utolsó Jedik premierre készülve úgy döntöttünk, végignézzük az összes Star Wars részt, kronológiai sorrendben, mert mazochisták vagyunk, és szeretjük, amikor estéken keresztül irritál minket valami. A filmek nagy részét évek óta nem láttuk, így jó alkalomnak tűnt végre felnőtt, gyerekes rajongásból kitisztult fejjel megnézni, tényleg annyira idegesítő Anakin vagy Jar-Jar, mint amennyire hangos tőlük az internet. Kukoricapattogtató beizzítva, alkohol behűtve, essünk neki. 

Baljós Árnyak - 5/10

Nem hittem volna, de - Jar-Jar konstans, idegesítő jelenlététől eltekintve - a Baljós árnyak a legnézhetőbb, legértelmesebb és legösszeszedettebb rész a háromból. Ez nem vicc. Itt nyomokban fellelhetők még olyan, a későbbiekben teljesen nélkülözött apróságok, mint logikus sztori, vagy karakterív. Butácska, de ártatlan film.

A reakció, amit a készítők vártak Jar-Jarra... 

Qui-Gon pontosan olyan, amilyennek egy Jedi lovagot elképzeltünk akkor, amikor Luke kamillázott Obi-Wan sztorijain. Bölcs, mégis laza és kemény, kicsit lenézős, napjában valószínűleg tucatszor súrolja a Kódex által előírtak határait, de úgy általánosságban egy példamutató és magabiztos jelenlét. Obi-Wan a forrófejű padawan, aki annak ellenére megkapja a legnagyobb karakterfejlődést, hogy sem ebben, sem a következő filmekben nem a  főszereplő, őszinte bánatunkra. Padmé itt még felmutat némi józan észt és jól hozza a békére vágyó, ám háborúba kényszerített fiatal uralkodót.

...és amit kaptak.

A kis Anakin legjobb pontja, hogy láttunk már idegesítőbb gyerekkaraktert - na meg hogy felnőttként még inkább ütnivaló lesz. Jar-Jart meg próbáljuk meg elfelejteni, teljesen jogos az összes gyűlölet az irányába, bármennyire is lehet a sztorin belül magyarázni minden tettét. Idegesítő, nem vicces, fúj. 

A fogatverseny pedig még mindig menő. Tényleg.

Mindent összevetve az előzménytrilógia legnézhetőbb része. Nem nyújtja el feleslegesen a sztorit, a főszereplők legalább nagyrészt szerethetők és átélhetők, a sokat kritizált politikai szál is belefért a filmbe. Jó az ütemezése, a gyermeteg dialóg messze nem annyira irritáló, mint később lesz. Igazából a saga szempontjából teljesen felesleges film, de jól is van ez így. 

A klónok támadása 3/10

Innentől kezdve viszont csak a lejtő.

A Klónok támadása majdnem lehetne jó film, mert Obi-Wan nyomozgatása szinte érdekes, de a film mindenáron Anakint tenné fókuszba, szóval ez a rész is elsikkad. Kenobinak így megmarad a Qui-Gontól megörökölt mesterszerep, de a kocsmázós-karlevágós jeleneten kívül nincs sok lehetősége kibontakozni badass-vonalon, így inkább kerek szemmel és tátott szájjal esik bele a sztori aktuális részébe, közben pedig nyafog.

Ahsoka, nem tudod, mibe nyúltál most...

Anakin és Padmé kapcsolata viszont annyira rossz, hogy ahhoz képest a Twilight vagy a 50 Shades of Grey is egy reálisabb és átérezhetőbb szerelem. Ez nem túlzás. Anakin összes megnyilvánulásán látszik, hogy egy hataloméhes pszichopata, abszolút lehetetlen kedvelni, minden második nézése olyan, hogy egy értelmes nő kapásból fújná le paprikasprével. Padmé pedig buta, mint a tök, hogy ezt nem látja, ezért inkább beleszeret.

Egy messzi-messzi galaxis minden normális nőjének reakciója

Dooku gróf némileg ment a helyzeten, de sajnos nem kap elég szerepet ahhoz, hogy igazán fenyegető lehessen, bár Christopher Lee már a megjelenésével átállít a sötét oldalra, szóval azért sokat húzott a filmen a jelenléte. A végét még megfejelik Yoda nevetséges ugrabugrálásával, ami végülis csak az eredeti karakter totális meggyalázása, de legalább látványos (?). Botrány.

A Sithek bosszúja 2/10

Mindezek esszenciája, a mélypontja az egész trilógiának, sőt, az egész Star Wars saganak. Valamiért egybehangzó vélemény az interneten, hogy ez a rész az előzményekből a legjobb - aki ezt vallja, annak javasoljuk, hogy nézze meg újra, mert a végére már nem volt az a popcornmennyiség, ami menthette volna.

So uncivilized...

Főszereplő vagy nincs, vagy bár ne lenne: Anakin kiállhatatlan, Padmé szerencsére a háttérbe szorult, de még mindig naiv és buta, Obi-Wantól pedig minden karakterfejlődést elvettek, kell egy jófiú, akivel legalább szimpatizálhat a közönség, ennyi. A főgonoszokról: Griveous tábornok inkább komikus, mint komoly ellenfél, a halála pedig egy rajzfilmben is túlzás lenne; az Uralkodó pedig a "tipikus gonosz zsarnok" karikatúrája. Van egy rakás, változatosan érdektelen helyszín, ami csak arra jó, hogy egy újabb látványos csatának legyen színtere.

A párbeszédek továbbra is csak kiesnek a színészek szájából, esetlenek, bugyuták, néhol szürreálisan klisések (javasolom az Uralkodó dialógjában a sötét oldal említését összeszámolni). A sztori papíron jó is lehetne, de a nagy jedi elbukásából annyit látunk, hogy egy utálatos, megalomániás rinyagép 2 perc alatt feladja az összes elvét, kivégez több tucat gyereket, majd kivégez több tucat politikai vezetőt, megveri az asszonyt, és csúnyán leég a mestere és legjobb barátja előtt - mindezt azért, mert nem hallgatott olyan emberekre, akik idősebbek, tapasztaltabbak és bölcsebbek nála, és a legjobbat akarták neki. Nem tudom sajnálni. 

Mi, a Sithek bosszúja végén

A trilógia összességében gyenge 4/10. Fanatikusok nézzék meg pár évente, aztán ne beszéljenek róla senkinek. A többiek ha egyszer látták, az is bőven elég, nem kell rá több időt fecsérelni.