A decemberi Utolsó Jedik premierre készülve úgy döntöttünk, végignézzük az összes Star Wars részt, kronológiai sorrendben, mert mazochisták vagyunk, és szeretjük, amikor estéken keresztül irritál minket valami. A filmek nagy részét évek óta nem láttuk, így jó alkalomnak tűnt végre felnőtt, gyerekes rajongásból kitisztult fejjel megnézni, tényleg annyira idegesítő Anakin vagy Jar-Jar, mint amennyire hangos tőlük az internet. Kukoricapattogtató beizzítva, alkohol behűtve, essünk neki. 

Baljós Árnyak - 5/10

Nem hittem volna, de - Jar-Jar konstans, idegesítő jelenlététől eltekintve - a Baljós árnyak a legnézhetőbb, legértelmesebb és legösszeszedettebb rész a háromból. Ez nem vicc. Itt nyomokban fellelhetők még olyan, a későbbiekben teljesen nélkülözött apróságok, mint logikus sztori, vagy karakterív. Butácska, de ártatlan film.

A reakció, amit a készítők vártak Jar-Jarra... 

Qui-Gon pontosan olyan, amilyennek egy Jedi lovagot elképzeltünk akkor, amikor Luke kamillázott Obi-Wan sztorijain. Bölcs, mégis laza és kemény, kicsit lenézős, napjában valószínűleg tucatszor súrolja a Kódex által előírtak határait, de úgy általánosságban egy példamutató és magabiztos jelenlét. Obi-Wan a forrófejű padawan, aki annak ellenére megkapja a legnagyobb karakterfejlődést, hogy sem ebben, sem a következő filmekben nem a  főszereplő, őszinte bánatunkra. Padmé itt még felmutat némi józan észt és jól hozza a békére vágyó, ám háborúba kényszerített fiatal uralkodót.

...és amit kaptak.

A kis Anakin legjobb pontja, hogy láttunk már idegesítőbb gyerekkaraktert - na meg hogy felnőttként még inkább ütnivaló lesz. Jar-Jart meg próbáljuk meg elfelejteni, teljesen jogos az összes gyűlölet az irányába, bármennyire is lehet a sztorin belül magyarázni minden tettét. Idegesítő, nem vicces, fúj. 

A fogatverseny pedig még mindig menő. Tényleg.

Mindent összevetve az előzménytrilógia legnézhetőbb része. Nem nyújtja el feleslegesen a sztorit, a főszereplők legalább nagyrészt szerethetők és átélhetők, a sokat kritizált politikai szál is belefért a filmbe. Jó az ütemezése, a gyermeteg dialóg messze nem annyira irritáló, mint később lesz. Igazából a saga szempontjából teljesen felesleges film, de jól is van ez így. 

A klónok támadása 3/10

Innentől kezdve viszont csak a lejtő.

A Klónok támadása majdnem lehetne jó film, mert Obi-Wan nyomozgatása szinte érdekes, de a film mindenáron Anakint tenné fókuszba, szóval ez a rész is elsikkad. Kenobinak így megmarad a Qui-Gontól megörökölt mesterszerep, de a kocsmázós-karlevágós jeleneten kívül nincs sok lehetősége kibontakozni badass-vonalon, így inkább kerek szemmel és tátott szájjal esik bele a sztori aktuális részébe, közben pedig nyafog.

Ahsoka, nem tudod, mibe nyúltál most...

Anakin és Padmé kapcsolata viszont annyira rossz, hogy ahhoz képest a Twilight vagy a 50 Shades of Grey is egy reálisabb és átérezhetőbb szerelem. Ez nem túlzás. Anakin összes megnyilvánulásán látszik, hogy egy hataloméhes pszichopata, abszolút lehetetlen kedvelni, minden második nézése olyan, hogy egy értelmes nő kapásból fújná le paprikasprével. Padmé pedig buta, mint a tök, hogy ezt nem látja, ezért inkább beleszeret.

Egy messzi-messzi galaxis minden normális nőjének reakciója

Dooku gróf némileg ment a helyzeten, de sajnos nem kap elég szerepet ahhoz, hogy igazán fenyegető lehessen, bár Christopher Lee már a megjelenésével átállít a sötét oldalra, szóval azért sokat húzott a filmen a jelenléte. A végét még megfejelik Yoda nevetséges ugrabugrálásával, ami végülis csak az eredeti karakter totális meggyalázása, de legalább látványos (?). Botrány.

A Sithek bosszúja 2/10

Mindezek esszenciája, a mélypontja az egész trilógiának, sőt, az egész Star Wars saganak. Valamiért egybehangzó vélemény az interneten, hogy ez a rész az előzményekből a legjobb - aki ezt vallja, annak javasoljuk, hogy nézze meg újra, mert a végére már nem volt az a popcornmennyiség, ami menthette volna.

So uncivilized...

Főszereplő vagy nincs, vagy bár ne lenne: Anakin kiállhatatlan, Padmé szerencsére a háttérbe szorult, de még mindig naiv és buta, Obi-Wantól pedig minden karakterfejlődést elvettek, kell egy jófiú, akivel legalább szimpatizálhat a közönség, ennyi. A főgonoszokról: Griveous tábornok inkább komikus, mint komoly ellenfél, a halála pedig egy rajzfilmben is túlzás lenne; az Uralkodó pedig a "tipikus gonosz zsarnok" karikatúrája. Van egy rakás, változatosan érdektelen helyszín, ami csak arra jó, hogy egy újabb látványos csatának legyen színtere.

A párbeszédek továbbra is csak kiesnek a színészek szájából, esetlenek, bugyuták, néhol szürreálisan klisések (javasolom az Uralkodó dialógjában a sötét oldal említését összeszámolni). A sztori papíron jó is lehetne, de a nagy jedi elbukásából annyit látunk, hogy egy utálatos, megalomániás rinyagép 2 perc alatt feladja az összes elvét, kivégez több tucat gyereket, majd kivégez több tucat politikai vezetőt, megveri az asszonyt, és csúnyán leég a mestere és legjobb barátja előtt - mindezt azért, mert nem hallgatott olyan emberekre, akik idősebbek, tapasztaltabbak és bölcsebbek nála, és a legjobbat akarták neki. Nem tudom sajnálni. 

Mi, a Sithek bosszúja végén

A trilógia összességében gyenge 4/10. Fanatikusok nézzék meg pár évente, aztán ne beszéljenek róla senkinek. A többiek ha egyszer látták, az is bőven elég, nem kell rá több időt fecsérelni.