Hogyan írsz kritikát 10 év filmjeiről? 

A harmadik Bosszúállók filmet ugyanis nem igazán érdemes önmagában értékelni. Ha így néznénk, csak panaszra lenne okunk: túl sok, túl kidolgozatlan karakter van benne, ráadásul nehéz is elhelyezni őket az egész univerzumban, ki-kivel van, merre járt éppen, miért szeretik/utálják egymást, az abszolút érthetetlen Végtelen Kövek nevű MacGuffinról már nem is beszélve... végtelenségig sorolhatók a film hibái. Szerencsére a DC filmes univerzummal ellentétben itt egy évtizednyi ideje volt az alkotóknak felállítani az alapokat, így a fenti tételek mindegyike azonnal kihúzható. A karaktereket ismerjük, tudjuk, honnan jöttek, hol voltak és azt is nagyjából, mi a felállás a film kezdetén. Igaz, ehhez kell az is, hogy legalább az utolsó 5-6 filmet lássa az ember, mert anélkül elég könnyen el lehet veszni, de ez a legtöbb Marvel-rajongónak nem okoz különösebb gondot. 

Bármelyikük eddigi sztoriját jobban fel tudom idézni, mint a tegnapi vacsorámat

Ennek a módszeres építkezésnek a gyümölcse az Infinity War, ahol végre nem olyan karaktereket kell kidolgozni, akiknek szurkolhat a néző, hanem van idő a filmben megmutatni azt, aki ellen kell küzdeni. Sokan panaszolták már, hogy a Marvel-filmek antagonistái elég egysíkúak, unalmasak és nem különösebben meggyőzőek - kivétel ez alól természetesen Loki, illetve néhány, a középszerűnél pár fokkal jobb figura, mint a Fekete Párduc Killmongere. Az Infinity War viszont inkább szól Thanosról, mint a Bosszúállókról, és ez nagyon-nagyon jól van így. A filmben csak azok a hősök kapnak némi karakterfejlődést, akik sztorija feltétlenül szükséges, így például Wanda és Vision kapcsolata egész végig fontos téma marad, de a Kapitányra vagy Tony Starkra nem erőltetnek felesleges újabb rétegeket. Így az általános pusztítás és két csatajelenet között arra is van idő, hogy megismerjük Thanos múltját (eddig ugye csak a trónonüldögélős részt láttuk belőle), motivációit, érzéseit. Gamorával közös jeleneteik, illetve a vele kapcsolatos visszaemlékezések a legjobb példák erre, komolyan megható pillanatokat is láthattunk, a maga furcsa módján. Így végre született egy olyan antagonista, aki kiemelkedik a huszonharmadik elpusztítom-a-világot-mert-csak gonoszok sorából. Persze ettől függetlenül ugyanúgy egy fanatikus tömeggyilkos, de legalább értjük, hogy miért is lett az. 

Vajon ha mindenkit megölök, akkor is azt fogja mondani, hogy talál nálam jobbat magának? 

A hangsúly eltolása a főhősökről a főgonoszra a sztorin is érződik: Thanos végig borzasztó eltökéltséggel és összeszedettséggel halad saját céljai felé, míg a Bosszúállók oldalán minden perccel egyre erősebben érződik a káosz és a kétségbeesés. A reaktív hozzáállás egyébként is jellemző a szuperhős-filmekre, általában az utolsó negyedre sikerül összerántani a csapatot és olyan tervet kovácsolni, ami végre legyőzheti az ellenséget, addig csak futnak utána, vagy menekülnek előle. Most viszont a legvégéig azt látjuk, hogy a Bosszúállók és szövetségeseik jobbra-balra kapkodnak, kétségbeesetten kapaszkodva az utolsó szalmaszálakba, amik győzelemre segíthetik őket. Teljesen meglepő és ad-hoc csapatok születnek ebből (mert oké, ki ne akarta volna látni Starkot és Doctor Strange-et együtt, de Thor és Rocket?), viszont az eddigiekkel ellentétben nem alakul ki a film második felére semmilyen csapakohézió, nem találják meg egymásban az értékeket, amivel kiegészítik egymást, nem alakítják meg a kiterjesztett Bosszúállók-csapatot, hogy együtt vegyék fel a kesztyűt (nem A KESZTYŰT). Azért dolgoznak együtt, mert éppen így találkoznak, és mert muszáj, hogy egyáltalán bármi esélyük legyen. Thanos eközben meglehetős nyugalommal gyűjtögeti a kavicsokat, a hősgárda erőlködése pedig legfeljebb egy pillanatnyi figyelemelterelés, esetleg kifejezetten saját céljait szolgálja.

Igazából ők sem értik, mit is keresnek együtt

A film ritmizálását nagyon jól eltalálták a készítők. A fenyegetettség érzése folyamatosan, nagyon jól adagoltan erősödik, ezen valószínűleg sokat segít az is, hogy a hat Végtelen Kő egyfajta mérőszám is lehet a gonosz sikerességére nézve, így nem csak egy elvont érzés Thanos erejének növekedése, hanem konkrétan követhető minden pillanatban. Kíváncsi lennék egy olyan grafikonra, ami megmutatja, milyen időközönként szerzi be Thanos őket, érzésre elég szabályos részekre osztja fel a filmet (direkt nem írok számot, hogy hány darabot gyűjt be végül, de gondolom, egyértelmű, hogy nem egy darab bling lesz a végén a kesztyűn). Nyilván minden kő megszerzése bukás az aktuális őrzésre megbízott csapatnak és újabb nehezítő körülmény a következőknek - a remény csökken, a feszültség nő, a néző előredől a székében, a popcorn fogy. Nyilván minden mozzanatot centire kiszámítottak a Disney-gyárban, de kiválóan működik. 

*fistbump*

A film borzasztóan látványos, bár szeretném kiemelni, hogy pár helyen elég szembetűnő volt a greenscreen és a CGI, különösen az idegen bolygókon. Ott sem mindig mondjuk, a Marvel szerencsére nem az utcáról beesett VFX-csapattal dolgozik, de egy-két beállítás annyira szemkiverősen rossz volt, hogy szegény Benedict Cumberbatch majdnem leesett a vászonról, pedig nem is 3Dben néztük a filmet. A csatajelenetek, a koreográfia viszont szokás szerint rendben van. Sokat segít a harcok átélésében az is, hogy a film első pillanataiban láthatjuk: itt senki nincs biztonságban, a vereség itt nem annyit jelent, hogy kicsit megkarcolódik a pajzs, vagy elveszik a páncél, végre komoly következményekkel jár minden lépés. Aggódhatunk a hősökért és lesz is miért. A hang és a zene is rendben van, a saját dallamokon kívül sok ismerős főtéma is felcsendül a film során, jellemzően a legjobb pillanatokban. Nem tűnik fontosnak, de kifejezetten üres lenne a film nélküle. 

Még egy apró kötözködés: a Thanos körül kóricáló kisfőnökök szokás szerint jelentéktelenek. Persze a legtöbb film nem dolgozza ki különösebben a henchmant, de itt van 4 különböző akárki, akik elméletileg a főfőnök hű szolgái és legfontosabb tisztjei, de a nevüket sem tudjuk meg igazán. Kicsit feleslegesen foglalják a helyet négyen, egy, picivel jobban kidolgozott mellékgonosz sokkal hatásosabb lett volna. 

Sötételf, sötételf, Thanos, Voldemort, dinoszaurusztroll

Ha rajongó vagy, akkor nyilván nem kell biztatni, hogy elmenj a filmre, valószínűleg hozzánk hasonlóan a premierhez minél közelebbi időpontban ott fogsz ülni/ott ültél a moziban. Ha nem szereted ezeket a filmeket, de valamiért ezt mégis megnéznéd, akkor sajnos legalább az utolsó 3 év Marvel-termése ajánlott, mert egyébként 10 percenként fogod megkérdezni, hogy "Ez kicsoda?" attól, aki elrángatott rá, őt pedig ez roppantul fogja idegesíteni. Üdítővel csínján, a film majdnem 3 órás, és jó Marveles szokás szerint a végefőcím után, a film legeslegvégén még van egy rövid extra jelenet.

Egyetértesz? Minden hülyeség, amit leírtunk? Ereszd ki a hangodat a kommentek között, akár itt, akár Facebook-oldalunkon, vagy kövess minket Instán!