Nagyon szerettük az első részét is, így alig vártuk, hogy megérkezzen a folyatatás. Amit érdemes elmondani, hogy 1. megérte várni rá, 2. kötelezően ajánlottak közé felvehetjük ezt is. Így aki nem tette, pótolja a lemaradást, mert nagyon-nagyon élvezetes 2 órában lesz része.

Amit nagyon szeretek a Pixarban, hogy gyakorlatilag mindig képes hozni azt a szintet, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek számára maximálisan szórakoztató legyen. És ami jó, hogy ennél még sokkal többet. A határozottan többször nézős Hihetetlen család 1-ben volt minden, mi szem-szájnak ingere. Nagyon jó érzékkel lett beleszőve az akciódús és romantikus részekbe a poénok. És amellett, hogy a film meglehetősen eseménydúsra sikeredett, nem maradt el belőle az idősebb korosztálynak szóló mögöttes tartalom sem. Nem, nem a felnőtt tartalomra gondolok. Akkor a fókuszban egy rendkívüli képességekkel bíró, családot alapító/lebabázó páros kapuzárási pánikja, párkapcsolati problémái és azok kezelése került. Emellett pedig megismerkedtünk egy Mr. Incredible-ért fanatikusan rajongó kisfiúból lett gonosszal, Szilánkkal, aki éppen azt tűzte zászlajára, amivel egykori ideálja lerázta őt. Rávilágítva ezzel arra a tényre, hogy az egykoron meghozott döntéseknek milyen súlya van.

Incredible throwback... 

A film második része ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, Aknakukac és a Hihetetlenek küzdelmével, amibe becsatlakozott Fridzsiman is. Itt szeretném megjegyezni, hogy általában nagyon komoly fenntartásaim vannak a nevek magyarra történő átültetésével, de a Hihetetlen családnál szerintem ez határozottan jól bevált, úgyhogy minden elismerésem. Az előzőekhez hasonlóan itt is felmerül az emberekben a szuperhősök hasznosságának megkérdőjelezése. Ennek egyik fő oka, hogy bár jelen vannak mindig mikor szükség van rájuk, az utánuk felmerülő károk sem maradnak el. Így válnak hamar számkivetetté és lesz törvényellenes a szupererő használata. Erre kínál megoldást a telekommunikácóban tevékenykedő multimilliomos Winston Deavor, azáltal, hogy felkarolva a szuperhősök ügyét megmutatják mi zajlik a színfalak mögött. Nagyon reálisan ugyanis rámutatnak arra a tényre, hogy minekután az emberek nem látják mi vezetett a kevésbé rózsás végeredményhez, aminek során épületek, vasúthálózatok, járművek, úttestek húzzák a rövidebbet és járnak nagyon csúnyán, a hősök megítélése is könnyebben mozdul el negatív irányba. Féligazságokból ugyanakkor való igaz, hogy nem lehet várat építeni, de ezellen lehet és kell is tenni. 

Na 10-es skálán mennyire vagány Nyúlányka? Lehet szavazni.

Mivel a közvélemény szerinti megítélése Nyúlánykának messze pozitívabb, mint férjéé, a pozitív imidzs kiépítése is könnyebben elérhetőnek tűnik őáltala. Olyan fordulatot vesz ezek után a film, ami egyenesen hozza magával a klasszikus nemi szerepek felcserélődését. Mivel a munkában bizonyítani kell, a szupergyerkőcök felvigyázása Mr. Irdatlanra hárul. Ezt megfejelik azzal, hogy míg Helen nagyon profi módon küzd illegálisan az illegalitás ellen és abszolválja a neki előírt feladatokat, addig Bob a gyereknevelésben már kevésbé nagy sikereket tud felmutatni - legalábbis a kezdetekben. Kiderül, hogy az addig alábecsült otthoni teendők messze nem olyan egyszerűek, a gyermekek lelkét bizony ápolni kell, a matek folyton változik és egy szuperbabával sem annyira könnyű az élet. Egy nagyon kecsegtető jövőkép reményében ugyanakkor, melyben fenntartások nélkül használhatják erejüket, olyan helyzetbe kényszerülnek, ami felülír gyakorlatilag mindent. Számos rendkívül aktuális kérdést boncolgat a film a nemi szerepekről és arról hogy ezek miképpen határozhatják meg egy kapcsolat dinamikáját.

Itt Fridzsiman még nem tudja mi furi Furiban... 

Itt már sejti...

A filmben előkerülnek az előzőekben már megismert karakterek, amelyek közül a személyes kedvencem Edna. Stílus az van, egyediség szintén. Nem lehet nem imádni. Furival pedig olyan párost alkotnak, aminek minden percét öröm volt nézni. És itt akkor néhány szót ejtenék Furiról. Képességeinek egy részével már találkoztunk a korábbiakban, már akkor lehetett tudni, hogy messze nem hétköznapi babáról van szó. Nade arról már nem szólt a fáma, hogy mindaz csak harmatos lepkefing ahhoz képest, aminek most a birtokában lesz. Beszabehu, de úgy őszintén. 

Igen, Edna nem babázik, kivéve ha Furiról van szó.

Jack Jack Badass lvl rengeteg...

Természetesen nem szabad megfeledkezni a család többi tagjáról sem. Nem kétség, hogy nagyon szépen ki van dolgozva mindegyikük személyisége. Mindemellett gyönyörűen beleillesztik őket egy adott élethelyzetbe, amiből nyilván nem maradhatnak el a hozzátartozó problémák sem. Így az első szerelem, a házifeladat írás, kiteljesedés kérdése és így tovább. Ami pedig szintén a Pixar sajátossága, hogy nincsenek olyan szintű végletességek, mint nagyon sok más mesénél. Az emberek nem 100%-osan jók vagy rosszak. Bár nyilván tudjuk ki melyik oldalt is képviseli, igen tudom, ez nem a Star Wars, tudjuk értelmezni a negatívabb karaktereket tetteit is, és ha nem is fogadjuk el az indokaikat végső soron árnyaltabbá és komplexebbé válik cselekedetük.

Mondd, hogy csííz!

Bár tény, hogy a léc magasra volt téve, szerintem abszolút meg lett ugorva ez mégis. Voltak erőltetett részek vagy olyanok, amikor a realitás talaja több mérföldről sem látszódott. De animációs filmről van szó, azt mondom ennek azért bele kell férnie. Mindemellett képesek voltak arra, hogy a megismert szereplőknél újat mutassanak. Evelyn és Szilánk közül számomra határozottan Szilánk jön ki nyertesen. Így ha a két filmet feltétlenül össze kéne vetnem egymással, azt mondanám, hogy viszi a prímet az első. Ettől függetlenül azonban simán elképzelhető, hogy akár csak pár hónap elteltével újra nézném a filmet. Sőt, tűkön ülve várom a folytatást, aminél leginkább arra számítanék, hogy az addigra érett felnőtté váló Violet, Dashiell és Jack-Jack szüleiket túlszárnyalják és szembesítik őket az addig felépített családon belüli rendszer és viszonyok szükséges újratervezésével illetve átalakításával. 

Kivel is zárhatnám ugyanakkor a sort, mint Ednával... Íme egy remekül összerakott kisvideó, amiben több híresség is kifejezi rajongását a híres és nevezetes stílusteremtő iránt.